2024. február 7-én Svédország bejelentette, hogy lezárja saját nyomozását: az ügyészség szerint nem volt elég alap a büntetőeljáráshoz, és a svéd joghatóság kérdése is bizonytalan volt. Dánia ugyanabban a hónapban ugyanerre a döntésre jutott. Ettől kezdve kizárólag Németország folytatta hivatalos, aktív nyomozását – részben azért, mert a gyanúsítottak egy része német területről (Rostock) indult útnak, illetve mert a legerősebb tárgyi bizonyítékot is német nyomozók gyűjtötték össze.
2024. június 5-én a német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság Karlsruhéban európai elfogatóparancsot adott ki Volodimir Zsuravlov, egy 46 éves ukrán búvároktató ellen, akit az Andromeda-akció egyik búvárjaként azonosítottak. Zsuravlov ekkor Varsó közelében élt, nyilvános, nem bujkáló életet.
2024 augusztusában a Wall Street Journal minden addiginál részletesebb cikket közölt, amely szerint Zelenszkij elnök szóban jóváhagyta a tervet, majd amikor az amerikai CIA tudomást szerzett róla és leállítást kért, az ukrán elnök visszavonta a jóváhagyást. Valerij Zaluzsnij akkori főparancsnok azonban, aki állítólag felügyelte a műveletet, a leállítási parancs ellenére sem hívta vissza a csapatot: azzal indokolta ezt Zelenszkijnek, hogy az egység már úton volt és rádiócsendben dolgozott, a kapcsolatfelvétel pedig lebuktatta volna az egész akciót. A cikk szerint Zaluzsnij a legjobb, kockázatos akciókban tapasztalt ukrán különleges műveleti tiszteket vonta be a szervezésbe, köztük a korábban már megnevezett Roman Cservinszkijt.
Nincs tudomásom ilyen műveletről; ez egyszerű provokáció.— Valerij Zaluzsnij válasza a Wall Street Journalnak, 2024 augusztusa
Zaluzsnijt egyébként már 2024 februárjában leváltották főparancsnoki posztjáról, és nagykövetnek nevezték ki Londonba – a WSJ-cikk tehát olyan pillanatban jelent meg, amikor politikailag már nem ő állt a hadsereg élén. Az állítás lényege egy köztes, „renegát” narratíva volt: nem a teljes ukrán állam hagyta jóvá az akciót egységesen, hanem egy állam-közeli, katonai körökben szerveződő csoport hajtotta végre azt, részben a legfelső politikai vezetés szándéka ellenére.
Az első letartóztatás
2024. augusztus 21-én, néhány nappal a WSJ-cikk után, olasz hatóságok hajnali rajtaütés keretében tartóztatták le Szerhij Kuznyecovot az Adriai-tenger melletti San Clemente településen, ahol családjával nyaralt. Kuznyecov tagadta a vádakat, azt állítva, a robbantás idején Ukrajnában szolgált hadseregkapitányként; letartóztatása után éhségsztrájkba kezdett. Ezzel megkezdődött az az évekig húzódó jogi csata, amely 2025-ben és 2026-ban is folytatódott.
