2026. február 28-án az Egyesült Államok és Izrael közös légicsapás-sorozata Teheránban megölte Ali Khameneit, Irán 37 éven át hivatalban lévő legfelső vezetőjét — ezzel kezdődött az amerikai–izraeli háborús hadjárat Irán ellen.

A Szakértők Tanácsa 2026. március 8-án a fiát, Mojtaba Khameneit választotta utódjául, aki augusztus 10-én nagyszabású katonai-biztonsági vezetőcserét hajtott végre: Ahmad Vahidi lett az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) új parancsnoka, Ali Abdollahi a hadsereg vezérkari főnöke, Mohsen Rezaei pedig a Legfelső Nemzetbiztonsági Tanács élére került — a lépés a háborús veszteségek utáni parancsnoki lánc stabilizálását szolgálta.

A Kudsz-erők parancsnoka megszólalt

2026. márciusában izraeli és emigráns iráni sajtóorgánumok (köztük az Iran International és a The National) azt állították, hogy Esmail Qaanit, az IRGC Kudsz-erőinek — a szervezet külföldi hadműveleteiért felelős egységének — parancsnokát megölték.

Augusztus 23-án a Press TV Qaanit jelenlegi Kudsz-parancsnokként idézte, aki a Ciszjordániában és Gázában zajló izraeli lépésekről nyilatkozott. Szavai szerint „a palesztin ügy a folyótól a tengerig ma élőbb, dinamikusabb és elérhetőbb, mint valaha”, és hozzátette: „a palesztin ügy folytatódni fog, az isteni ígéretre és a népi ellenállásra támaszkodva, az igazság hazugság feletti teljes győzelméig, és semmilyen összeesküvés vagy bűntett nem lesz képes eloltani ezt az égő lángot.” Izraelről azt mondta, az ország nem tudja elrejteni „stratégiai és hadszíntéri vereségeit 2023. október 7. óta”, helyette „katonai, biztonsági, politikai és társadalmi bénultságot” mutat. Szavai szerint az Ellenállási Front „szorosan figyelemmel kíséri a fejleményeket, és a megfelelő időben válaszolni fog az ellenség bármely »kalandjára«.”

Diplomáciai válság Franciaországgal: a kiutasítások lánca

Augusztus 15-én az iráni Hírszerzési Minisztérium bejelentette, hogy két, a francia nagykövetségen dolgozó alkalmazottat egy titkos találkozó helyszínén tartóztattak fel, „külföldi beszivárgás és beavatkozás” ügyében folytatott nyomozás keretében — a minisztérium állítása szerint a két személlyel kapcsolatban „kiterjedt bizonyítékok” állnak rendelkezésre „a hazai jogszabályok és diplomáciai kötelezettségek megsértéséről”.

Augusztus 18-án Irán Külügyminisztériuma persona non gratává nyilvánította a két francia diplomatát, megtiltva jövőbeli beutazásukat, a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es Bécsi Egyezmény megsértésére hivatkozva. Még ugyanezen a napon Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter bejelentette, hogy Franciaország válaszlépésként két iráni diplomatát utasít ki — a lépést „szándékos és szégyenletes támadásnak” nevezte.

Augusztus 19-én Ebrahim Azizi, az iráni parlament Nemzetbiztonsági és Külügyi Bizottságának elnöke úgy fogalmazott: „az iráni nép sosem fogja elfelejteni Franciaország állandó árulásait olyan ügyekben, mint a szennyezett vér, az INSTEX és a snapback [szankció-visszaállítási mechanizmus]” — majd hozzátette: „ennek a folyamatnak és az Irán-ellenes lépéseknek a folytatása csak nehezebbé teszi a helyzetet [Franciaország] számára.”

Ugyanezen a napon Pascal Confavreux, a francia külügyminisztérium szóvivője azt válaszolta, hogy „az iráni hatóságok úgy döntöttek, teljesen hamis vádakat fogalmaznak meg ügynökeink ellen, és egy beavatkozási ügyet találnak ki, hogy igazolják lépéseiket.”

Augusztus 23-án Esmaeil Baghaei, az iráni külügyminisztérium szóvivője reagált a történtekre: „akkor léptünk, amint úgy éreztük, hogy a teheráni francia nagykövetség túllépett a felelősségi körén és azon, amit a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény előír” — mondta, hozzátéve, hogy „tevékenységük beavatkozást jelentett Irán belügyeibe”, és hogy „a franciák által tett lépés nem volt igazolható.” Szerinte „az országok — köztük Franciaország — közötti kapcsolatoknak a kölcsönös tiszteleten és a nemzetközi jog valamennyi szabályának betartásán kell alapulniuk”, és jelezte, hogy a francia viszonválasz károsíthatja a két ország kétoldalú kapcsolatait.

A Hezbollah/Libanon-ügy: lezáratlan szálak

A vizsgált, augusztus 18. és 24. közötti időszakban nincs olyan friss, kifejezetten a Hezbollahról szóló, szó szerint idézhető nyilatkozat Abbas Araghcsi iráni külügyminisztertől, amely ezen a héten hangzott volna el — a témában az ő legfrissebb granuláris megszólalásai tavasziak, és folytatódó, lezáratlan szálként érdemes kezelni őket.

Június 6-án Araghcsi egy X-bejegyzésben reagált Joseph Aoun libanoni elnök azon állítására, miszerint Irán „alkupozícióként” használja Libanont az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásain — gúnyos hangnemben visszafordítva a vádat: „Aoun úr megjegyzései alapján az ember azt hihetné, hogy Irán szállta meg Libanon egyötödét, Irán telepítette ki a libanoniak egynegyedét, és Irán bombázza az országot naponta” — írta, majd hozzátette: „mentse meg Libanont a valódi ellenségtől, elnök úr”, illetve: „ha Libanon alkupozíció lenne Irán számára, már régen megegyeztünk volna.”

Május 23-án Araghcsi üzenetet küldött Naim Qassemnek, a Hezbollah főtitkárának, amelyben leszögezte: „ez a mi ígéretünk az iszlám forradalom meggyilkolt vezetőjének, Ajatollah Szejjed Ali Khameneinek” — a Hezbollah további támogatására utalva. Hozzátette: „attól a pillanattól kezdve, hogy egyes regionális államok közvetítőként léptek fel az Iráni Iszlám Köztársaság és az Egyesült Államok közötti feszültségek enyhítésére, Irán hangsúlyozta, hogy bármely jövőbeli megállapodás feltétele a libanoni tűzszünet.” Június 4-én, egy Al Mayadeen-interjúban azt mondta: „a Hezbollah nem távolítható el és nem hagyható figyelmen kívül az izraeli erőfeszítések ellenére sem, amelyek a mozgalom gyengítésére irányulnak” — majd hozzátette: „vagy mindkét országban [Iránban és Libanonban] véget ér a háború, vagy egyikben sem”, illetve: „nem avatkoztunk be, és nem is fogunk beavatkozni Libanon belügyeibe.”

Araghcsi ezekben a napokban nem a Hezbollahról, hanem az Egyesült Államok gazdasági nyomásgyakorlásáról beszélt. Augusztus 20-án elutasította Donald Trump amerikai elnök úgynevezett „Economic D-Day” fenyegetését, azt írva, hogy „az úgynevezett »Economic D-Day« csak elterelés Amerika saját válságáról” — „a kudarcot vallott politikák megkettőzése csak további vereséget hoz — és az irániak ellenségeskedését. Az amerikai gazdasági terrorizmus veszélyezteti a globális gazdaságot és a világ országainak nemzeti szuverenitását.” Másnap, augusztus 21-én egy újabb bejegyzésben a korábbi amerikai szankciós fenyegetésekre utalva gúnyolódott: „tizennégy évvel ezelőtt: »a történelem legsúlyosabb szankciói« — kudarcot vallottak... ugyanaz a duma, csak más zsarnokoktól.”

Augusztus 15-én Mohammad Bagher Ghalibaf, az iráni parlament elnöke — aki egyben az Egyesült Államokkal folytatott iráni tárgyalások egyik vezetője — azt nyilatkozta: „szoros barátságban és kapcsolatban álltam Libanon minden mártírjával, és a mai napig kapcsolatban vagyok a [Hezbollah] harcosaival a libanoni frontvonalakon.” Ghalibaf azt is állította — függetlenül nem megerősített módon —, hogy a Hezbollah/Libanon-ügy szerepel az Egyesült Államok és Irán közötti egyetértési memorandum (MoU) tervezetében.

Augusztus 23-án Mahmoud Qamati, a Hezbollah Politikai Tanácsának elnökhelyettese az Al-Manar televíziónak nyilatkozva tagadta az IRGC dél-libanoni jelenlétét: „az ellenállás erői tartják az állásaikat az Ali al-Taher-magaslatokon, Nabatieh város közelében” — mondta, majd hozzátette: „tagadjuk, hogy iráni harcosok küzdenének velük együtt; nincsenek jelen sem Libanon déli régióiban, sem a Bekaa-völgy nyugati részén.” Két nappal korábban, augusztus 21-én az amerikai pénzügyminisztérium Scott Bessent vezetésével új szankciókat vezetett be: egy tíztagú, a Hezbollah felé készpénzt mozgató futárhálózatot jelöltek meg, és a szervezetet hivatalosan is „az IRGC Kudsz-erők ügynökeként” minősítették újra.

Irak: egyeztetés a provokációk árnyékában

Augusztus 18-án Araghcsi telefonon egyeztetett Fuad Hussein iraki külügyminiszterrel a kurd autonóm régió kormányfői hivatala, Maszrúr Barzáni irodája elleni dróntámadás ügyében. Hussein „veszélyes precedensnek” nevezte a támadást; Araghcsi meglepetésének adott hangot, és közölte, nincs információja arról, hogy a támadás iráni területről indult volna.