2018. május 8-án Trump elnök, első elnöksége idején, bejelentette az Egyesült Államok kilépését az iráni atomprogramot korlátozó 2015-ös bécsi megállapodásból (JCPOA), amelyet „elfogadhatatlan alkunak” nevezett. November végére a teljes szankciós rendszer visszaállt, és elindult a „maximális nyomás” kampány: a cél nem csupán az atomprogram, hanem Irán rakétaarzenálja és regionális befolyása volt. A Fegyverzetellenőrzési Társaság és más elemzők utólagos értékelése szerint a szankciók összeroppantották az iráni gazdaságot, de nem korlátozták az atomprogramot – ehelyett arra ösztönözték Teheránt, hogy egyre nyíltabban lépje túl a megállapodás határait.
Az utolsó tárgyalási kísérlet
2025. április 12-én ománi közvetítéssel, Muszkatban új tárgyalási forduló indult: amerikai oldalon Steve Witkoff különmegbízott, iráni oldalon Abbas Aragchi külügyminiszter vezetésével. A felek mindkét oldalon „konstruktívnak” nevezték a megbeszélést. Ezt egy április 19-i római tárgyalási forduló, majd szakértői szintű egyeztetések követték Michael Anton és Madzsíd Tahkt-Ravancsi vezetésével. Irán állítólag felajánlotta, hogy a dúsítást visszaviszi 3,67%-ra, cserébe a befagyasztott vagyon feloldásáért és olajexport-engedélyekért.
Az Arms Control Association 2026-os visszatekintése szerint az amerikai delegáció felkészületlenül, koherens technikai pozíció nélkül érkezett a tárgyalásokra, ami hozzájárult a folyamat kudarcához.
2025. június 12-én a NAÜ 35 tagú Kormányzótanácsa 19–3 arányban (11 tartózkodás mellett – Oroszország, Kína és Burkina Faso szavazott ellene) kimondta, hogy Irán megsérti a non proliferációs, vagyis. tömegpusztításra alkalmas fegyverek terjedésének megakadályozásában vállalt kötelezettségeit: ez volt az első ilyen határozat 2005 óta. Az iráni külügyminisztérium politikai indíttatásúnak nevezte a döntést, és bejelentette egy új, korábban nem közölt dúsítóüzemét, valamint azt is, hogy Fordowban fejlettebb centrifugákat telepített. Ez a határozat vált az azt követő napon induló izraeli majd amerikai csapás közvetlen ürügyévé.
A hét éven át tartó szankciós nyomás és a folyamatosan megújuló, majd mindig kudarcba fulladó diplomácia mintázata magyarázza, miért nem meglepetésként érte a szakértőket a 2025. júniusi csapás: mindkét fél régóta katonai megoldás felé sodródott, miközben nyilvánosan a tárgyalások fontosságát hangsúlyozta.— Elemzői összegzés
