A botrány középpontjában egy olasz közvetítő cégnek kifizetett, mintegy 70 millió eurós előleg áll egy Ukrajnának szánt, később hibásnak bizonyult tüzérségilőszer-szállítmányért. Pevkur politikai felelősséget vállalt, személyes szabálysértést nem ismert el; az ügyészség büntetőeljárást indított, de egyelőre senkit nem neveztek meg hivatalosan gyanúsítottként.
Hanno Pevkur, a Reformpárt politikusa és 2022 júliusa óta - rövid megszakítással - Észtország védelmi minisztere 2026. szeptember 2-án este jelentette be lemondását az ETV közszolgálati televízió Aktuaalne Kaamera című híradójában.
Pevkur lemondása után visszatér a Riigikoguba, az észt parlamentbe képviselőnek.
A botrány középpontja: egy tapasztalatlan cég és 70 millió euró
A botrány nem klasszikus vesztegetési ügy, hanem egy nagy összegű, kockázatosan lebonyolított hadianyag-beszerzés és az azzal összefüggő könyvelési szabálytalanságok. 2024 elején az Észt Védelmi Beruházási Központ (RKIK) megbízást adott egy olaszországi bejegyzésű cégnek, a Datasel S.R.L.-nek tüzérségi lőszer szállítására Ukrajna számára. A Datasel 2024. január 10-én módosította tevékenységi körét fegyver- és lőszer-nagykereskedelemre, majd 2024. március 6-án egy indiai tulajdonú vállalat, a Neco Defence Munitions vásárolta fel — vagyis a cégnek a szerződéskötés idején gyakorlatilag nem volt tapasztalata lőszerértékesítésben.
Az RKIK több szerződés keretében jelentős előlegeket utalt a cégnek: 2024 augusztusában mintegy 15 millió eurót, októberben további 10 milliónál is többet, majd az év végén két további szerződés keretében is fizetett — összesen mintegy 70 millió eurót, bár a pontos összeg forrásonként 59 és 72 millió euró között ingadozik. A leszállított lőszer egy része hiányosnak vagy hibásnak bizonyult — egyes beszámolók szerint hiányoztak a gyújtószerkezetek, hajtótöltetek vagy csappantyúk egyes tételekből, vagyis harcászatilag használhatatlan állapotban voltak, a lőszer egy része azonban megérkezett. 2025 novemberében Észtország minőségi és szállítási problémákra hivatkozva felmondta a szerződéseket; 2026 áprilisában a Datasel egyeztetést kezdeményezett, amit Észtország elutasított.
Mit talált az Állami Számvevőszék?
Az ügy 2026. augusztus 28-án robbant ki nyilvánosan, amikor az Állami Számvevőszék (Riigikontroll) közzétette a 2024. évi állami zárszámadást vizsgáló jelentését. A jelentés a Honvédség és az RKIK gazdálkodásában rendszerszintű problémákat tárt fel: több mint 60 000 eszköztétel, összesen mintegy 300 millió euró értékben, nem volt megfelelően és időben dokumentálva a Honvédség nyilvántartásában; 99,7 millió eurónyi visszamenőleges tartalék-kiigazítást találtak megfelelő alátámasztás nélkül.
Egyetlen beszállítónak — a Datasel-ügyletről van szó — 59,8 millió euró előleget fizettek ki le nem szállított árukért.
Janar Holm, a Számvevőszék vezetője szerint „az azonosított problémák nem technikai jellegűek, hanem valós következményekkel járnak.“ A rendszerszintű hiányosságok szerinte lehetővé teszik a vagyonnal való visszaélést, akár hozzá nem értésből, akár szándékosan.
Nyomozás folyik, de egyelőre nincs nevesített gyanúsított
Az ügyészség 2026. szeptember 1-jén büntetőeljárást indított, amelyet Astrid Asi legfőbb ügyész erősített meg. A nyomozás azt vizsgálja, hogy a könyvelési hibák ismételt, ki nem javított előfordulása szándékos számviteli kötelezettségszegésnek minősül-e, illetve hogy a Számvevőszék által bekért dokumentumokat szándékosan eltitkolták vagy visszatartották-e.
A Belső Biztonsági Szolgálat (KAPO) esetleges szerepvállalására a nyilvánosan elérhető források nem utalnak; a fellelt beszámolók kizárólag az ügyészséget és a Számvevőszéket nevezik meg vizsgáló szervként. Párhuzamosan Észtország polgári/választottbírósági eljárást is indított a szállító ellen a kifizetett előlegek visszaszerzésére, bár a pontos fórumot illetően a források egymásnak ellentmondanak. Az Európai Bizottság emellett azt vizsgálja, hogy Észtországnak vissza kell-e fizetnie a 70 millió eurót az Európai Békekeretbe (European Peace Facility), amelyből a beszerzést részben finanszírozták — Christian Wigand bizottsági szóvivő szerint léteznek visszakövetelési garanciák, de az egyeztetések menetrendje egyelőre nem tisztázott. Összegezve: az ügy jelenleg elsősorban politikai felelősségvállalás, amelyet egy korai szakaszban lévő büntetőeljárás és egy már lezárt számvevőszéki ellenőrzés kísér — vádemelés vagy nevesített gyanúsított egyelőre nincs.
Pevkur védekezése
Pevkur nem ismerte el, hogy személyesen hibázott vagy szabályt sértett volna — szavai szerint politikai felelősséget vállal a tárca egészének teljesítményéért, nem egy általa elkövetett konkrét hibáért. Azzal érvelt, hogy a védelmi miniszter nem folytat maga szerződéses tárgyalásokat, és nem a beszerzések apró részleteivel foglalkozik: a szerződések operatív részleteiért szerinte az RKIK felelt, ő maga stratégiai döntéseket hozott, elsősorban azt, hogy Ukrajnát minél gyorsabban és nagyobb mennyiségben kell támogatni. Elismerte ugyanakkor, hogy az érintett szerződéseket személyesen nem olvasta át, jóllehet a Védelmi Beruházási Központ eljuttatta hozzá a dokumentumokat. Nem tett olyan nyilatkozatot, amely bűncselekmény elkövetését elismerné; álláspontja szerint a lemondás politikai gesztus, nem beismerés.
Politikai reakciók
Michal miniszterelnök a lemondás bejelentése előtt úgy nyilatkozott, hogy személyesen nem lát hibát Pevkur részéről, de ez szerinte semmiképp nem zárja ki a politikai felelősséget; rendkívüli kormányülést hívott össze szeptember 3-ára, amelyen átfogó tájékoztatást kért a Számvevőszéktől, és konkrét cselekvési tervet várt a Honvédség és az RKIK vezetésétől. A koalíciós partner Eesti 200 részéről Toomas Uibo nyilvánosan megkérdőjelezte, hogy Pevkur hivatalban maradhat-e. Az ellenzéki oldalon Lauri Läänemets, a Szociáldemokrata Párt elnöke — még a lemondás bejelentése előtt — élesen bírálta a minisztert, mondván, hogy aláásta a honvédelembe vetett bizalmat, és hiába ígért egy évvel korábban megoldást ugyanezekre a problémákra, azok azóta is fennálltak; egyúttal azzal is fenyegetőzött, hogy amennyiben Pevkur önként nem mond le, a parlament bizalmatlansági indítványt kezdeményezhet ellene. Urmas Reinsalu (Isamaa) szintén a lemondást szorgalmazta. Egy forrás szerint a Keskerakond (Középpárt) fontolgatja bizalmatlansági indítvány kezdeményezését a miniszterelnökkel szemben is.
Hadibeszerzés, NATO, a balti térség
A botrány középpontjában álló beszerzés Ukrajna lőszerellátásának támogatását szolgálta, részben az Európai Békekeretből finanszírozva. Észtország a NATO keleti szárnyának, az orosz határ menti balti frontvonalnak kulcsfontosságú tagja, és az utóbbi években drasztikusan növelte védelmi kiadásait: a GDP 3,4%-át ígérte védelemre fordítani 2025-ben, 2026-ra pedig 5,4%-ot, emellett több mint 117 millió dollár értékű katonai segélyt nyújtott/nyújt Ukrajnának. Néhány hónapon belül ez már a második balti védelmi miniszteri lemondás: Lettország védelmi minisztere, Andris Sprūds 2026 májusában szintén távozott, ám ott a kiváltó ok teljesen más volt — orosz eredetű, illetve orosz irányból érkező drónok lett/litván légtérbe való behatolása, nem korrupciós vagy elszámoltathatósági ügy.
Nem ez az első lemondás Észtországban
Pevkur lemondása nem előzmény nélküli az észt politikában. 2024 márciusában Kalle Laanet igazságügyi miniszter — aki 2021 és 2022 között maga is védelmi miniszter volt — mondott le egy összeférhetetlenségi gyanú miatt: azzal vádolták, hogy a mostohafia tulajdonában lévő tallinni lakást bérelt, és ezt minisztériumi keretből téríttette meg magának, 2021 óta összesen mintegy 12 000 euró értékben. Laanet tagadta a vádakat, és családtagjai védelmére hivatkozva mondott le. 2021 januárjában pedig Jüri Ratas miniszterelnök távozott, miután egy tallinni ingatlanfejlesztési projekt körüli korrupciógyanús ügyben nyomozás indult, amely érintette pártját, a Középpártot — ez az egész kormány bukásához vezetett, így súlyosabb eset volt a mostaninál.
