„Ha egy ilyen gyárat Ukrajnában terveznek felépíteni, mi azt javasoljuk, hogy Lengyelországban épüljön fel” — fogalmazott Sobkowiak-Czarnecka a TVN-nek adott interjújában. A javaslat mögött egy hónapok óta húzódó előzmény áll: Donald Trump amerikai elnök július elején, az ankarai NATO-csúcstalálkozón jóváhagyta, hogy Ukrajna licenc alapján maga gyárthasson Patriot-rakétákat, majd nem sokkal később visszavonta ezt az álláspontját. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a múlt héten azt állította, hogy Trump most már véglegesen jóváhagyta a licencet — ezt azonban Washington nem erősítette meg, így ezt a cikk sem tényként, csak Zelenszkij állításaként közli.
Ha a gyár ügye valóban továbbhalad, a lengyel javaslat lényege az volna, hogy biztonsági megfontolásból ne magában a háború sújtotta Ukrajnában, hanem a szomszédos Lengyelországban épüljön fel a létesítmény. Fontos pontosítani, mit is jelentene ez a gyakorlatban: nem a teljes Patriot-rendszerről (radar, tűzvezérlés, indítóállás) van szó, amit nem szokás külföldi licencben előállítani, hanem a rendszerhez tartozó rakétákról — jellemzően a Raytheon által fejlesztett PAC-2 GEM-T típusról, amelyre Zelenszkij júliusban már bejelentett egy megállapodást a Raytheonnal, a németországi COMLOG üzemet jelölve ki elsődleges gyártóhelyként, kezdetben csak a kevésbé érzékeny alkatrészek helyi összeszerelésével.
Egy párhuzamos, önálló verseny Németországgal
A lengyel-ukrán gyártól függetlenül fut egy másik, hónapok óta zajló ipari verseny is: az Egyesült Államok azt méri fel, hogy a Lockheed Martin által fejlesztett, legmodernebb PAC-3 MSE interceptor európai gyártókapacitását Lengyelországban vagy Németországban hozza-e létre. Ebben a versenyben eddig Németország állt kedvezőbb pozícióban, mivel már működő rakétagyártó bázissal rendelkezik Schrobenhausenben — az építkezés 2024 novemberében kezdődött, a termelés 2026 végén indulna, a szállítások 2027-től várhatók —, és korábbi amerikai-német Patriot-együttműködésre (a COMLOG közös vállalatra) is támaszkodhat. Boris Pistorius német védelmi miniszter meg is erősítette, hogy Németország akár teljes rendszereket is tudna gyártani. Lengyelország érve ezzel szemben az, hogy a NATO keleti szárnyán fekszik, közelebb a fenyegetéshez, és állami hadiipari vállalata, a Huta Stalowa Wola (HSW) már ma is gyárt a Patriot-rendszerhez kapcsolódó, PAC-3 MSE rakétákhoz való szállító-indító konténereket a Lockheed Martin számára — ez azonban alkatrész-, nem rakétagyártás. Cezary Tomczyk lengyel helyettes honvédelmi miniszter szerint az amerikai külügyminisztérium előzetes jóváhagyást adott Lengyelországnak a rakétagyártás honosítására, de a végleges döntés további, még lezáratlan kormányközi tárgyalásoktól függ.
Érdemes elkülöníteni ezektől egy harmadik, régebbi és valóban már futó programot is: a lengyel légvédelem kiépítését célzó Wisła program keretében a HSW és a Raytheon között egy 1,2 milliárd dolláros szerződés van érvényben 48 Patriot-indítóállás (M903) lengyelországi gyártására — ez azonban nem rakéta, csak az indítóegység, és semmi köze a most tárgyalt, Ukrajnának szánt rakétagyár tervéhez.
Miért nem várható gyors megoldás
Ami a bejelentés-hírekből gyakran kimarad: a Patriot-rendszer teljes ellátási lánca egyetlen szűk keresztmetszeten, a szilárd hajtóanyagú rakétamotorok gyártásán akad el, amit jelenleg túlnyomórészt az amerikai L3Harris (az Aerojet Rocketdyne divízióján keresztül) végez, speciális, kevés helyen elérhető kemencék és röntgenberendezések segítségével. A cég 2026 júniusában kezdte meg két új gyártóüzem alapkőletételét, ezek azonban a becslések szerint évekig nem lesznek üzemképesek — egy teljesen új létesítmény felépítése legalább egy évet vesz igénybe, az első szállítások pedig ezt követően további két-három évvel várhatók, ahogy azt a németországi GEM-T-üzem 2024 és 2027 közötti, több mint két éves átfutási ideje is jelzi. A Lockheed Martin jelenleg évi kb. 620 PAC-3 MSE rakétát gyárt egyetlen, arkansasi üzemből, miközben Ukrajna önmagában évi 2000 darab körüli mennyiségre tartana igényt a teljes légvédelmi lefedettséghez — egy áprilisi, 4,7 milliárd dolláros Pentagon-szerződés ugyan a kapacitás megháromszorozását célozza, ez azonban több évre elhúzódó folyamat. A rendelkezésre álló információk alapján tehát még ha minden politikai és ipari döntés gyorsan is megszületne, 2026 végéig semmilyen új gyártási program nem juttatna el interceptort Ukrajnába — az ukrán légvédelem továbbra is a szövetséges készletekből érkező átadásokra van utalva.
