A hanyatlástól a globális városig

A hatvanas évek "szuinging Londonja" — a Beatles, a Rolling Stones és a Carnaby Street jelképezte kulturális forradalom — után a hetvenes-nyolcvanas években London gazdasága súlyos szerkezeti válságon ment át: a dokkok a konténerhajózás elterjedésével fokozatosan bezártak, a feldolgozóipar aránya a városi gazdaságban 1960 és 1990 között 30 százalék fölöttiről 11 százalék alá csökkent. Margaret Thatcher kormánya alatt, 1986-ban a tőzsde radikális deregulációja, az úgynevezett "Big Bang" végül megerősítette London pozícióját mint az egyik vezető globális pénzügyi központ, az egykori dokkterületen pedig felépült a Canary Wharf pénzügyi negyed.

Az északír konfliktus idején a Provizórius IRA több alkalommal is Londont vette célba — az 1982-es Hyde Park-i és Regent's Park-i robbantásokban 11 katona és 7 ló vesztette életét, az 1996-os Canary Wharf-robbantás pedig két civil áldozatot követelt. A legsúlyosabb csapás 2005. július 7-én érte a várost: négy brit iszlamista öngyilkos merénylő összehangolt robbantásai a metrón és egy buszon 52 ártatlan életet oltottak ki — London történetének legsúlyosabb, békeidőben elkövetett terrortámadása.

A 21. században London ismét globális várossá vált: a 2012-es olimpia jelentős, bár vitatott társadalmi hatású városrehabilitációt hozott, miközben a lakhatási válság — egy átlagos londoni lakás ára mára a helyi átlagkereset mintegy tizenháromszorosa — az egyik legégetőbb probléma maradt. A város rendkívül multikulturálissá vált: több mint 270 nemzetiség él itt, akik 300-nál is több nyelvet beszélnek, a külföldön született lakosok aránya pedig mára a 40 százalékot is meghaladja. A 2016-os EU-tagsági népszavazáson London volt Anglia egyetlen régiója, ahol a bennmaradás pártiak (közel 60 százalékkal) abszolút többséget szereztek, szemben az ország egészének kilépés melletti döntésével. Ma Nagy-London lakossága a legfrissebb hivatalos becslés szerint 9,1 millió fő körül alakul, a jelenlegi polgármester (Mayor of London) pedig 2016 óta Sadiq Khan, aki 2024-ben történelmi, harmadik ciklusára is megválasztásra került — ezt a tisztséget azonban nem szabad összekeverni a City of London ceremoniális vezetőjével, a Lord Mayor of Londonnal, amely egy teljesen különálló, évente rotálódó pozíció, csak a városka történelmi, alig három négyzetkilométeres "Négyzetmérföld" (Square Mile) területére vonatkozó hatáskörrel.

Tévhitek Londonról

Számos tévhit kering Londonról. A leghíresebb: a "Big Ben" valójában nem a híres óratorony neve, hanem csak a benne lévő nagyharangé — magát a tornyot 2012 óta hivatalosan Elizabeth Towernek hívják.

Sokan úgy tudják, hogy London mindig is Anglia fővárosa volt, holott az angolszász korban Winchester volt a tényleges kormányzati központ, és London vezető szerepe csak a normann hódítás után, fokozatosan alakult ki.

Az is tévhit, hogy a Temze örökre szennyezett folyó maradt: az 1950-es években biológiailag "halottnak" minősített folyóban mára újra több mint száz halfaj, köztük lazac is megél. Sokan gondolják úgy, hogy London ma is Európa legnagyobb városa — valójában, ha a teljes agglomerációt nézzük, Moszkva (és a részben Ázsiában fekvő Isztambul) megelőzi. Végül a londoni metró kapcsán is él egy pontatlan büszkeség: az 1863-as Metropolitan Railway valóban a világ első földalatti vasútja volt, de még gőzmozdonyokkal — az első valódi, villamosított metróhálózat csak 1890-ben nyílt meg, ezt pedig alig néhány évvel követte, a világon másodikként, a budapesti földalatti is.

Sorozatunk következő, záró részében Moszkvával fejezzük be az európai fővárosok bemutatását.