A milliárdos infrastrukturális fejlesztésekkel és vezetékekkel próbálják kivédeni a teheráni rezsim zsarolási kísérleteit.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung beszámolója szerint az olajexport kockázatos vállalkozássá vált a térségben. Néhány tartályhajó még megkockáztatja az utat a Hormuzi-szoroson keresztül: éjszaka, az ománi parthoz közel hajóznak, és kikapcsolt transzponderekkel próbálják elrejteni mozgásukat az iráni hadsereg elől, míg másokat az amerikai erők védenek.
A háború előtt naponta mintegy 20 millió hordó kőolajat, valamint a globális cseppfolyósföldgáz-kereskedelem ötödét szállították át ezen a vízi úton, az iparági adatok szerint azonban jelenleg ennek csupán egy töredéke halad át rajta. A blokád feloldása nem látható előre, és Kazem Gharibabadi iráni külügyminiszter-helyettes egy nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a szoros Irané volt, Irané és az is marad.
A Perzsa-öböl térségében lévő szövetségesek gazdasága számára alapvető fontosságú energiaexportot így folyamatos nyomás alatt tartja a helyzet. A gazdag olajmonarchiák ezért arra készülnek, hogy a Hormuzi-szoros iráni fenyegetése tartós fennmarad, és milliárdokat fordítanak új vezetékekre, egyéb infrastrukturális beruházásokra, valamint tárolókapacitások létesítésére.
