Az olasz Képviselőház 2026. június 4-én 155 igen, 86 nem és 8 tartózkodó szavazattal már elfogadta a "Delega al Governo in materia di energia nucleare sostenibile" (Kormányfelhatalmazás a fenntartható atomenergia tárgyában) című törvényjavaslatot, a Szenátus pedig szeptember 23-án, 81 igen, 51 nem és 7 tartózkodó szavazattal véglegesítette azt — a szöveg a második kamarában nem változott, így nem kellett visszakerülnie a Képviselőházhoz.
Nem épül azonnal reaktor
A törvény nem engedélyezi közvetlenül új atomerőművek építését, és nem is jelöl ki telephelyeket. Ehelyett csak egy felhatalmazást ad, amely a hatálybalépéstől számított 12 hónapon belül kötelezi a Giorgia Meloni vezette kormányt, hogy egy vagy több végrehajtási rendeletben dolgozza ki a részletszabályokat. Ezek között szerepel egy „Nemzeti program a fenntartható és fúziós atomenergia-termelés fejlesztésére” elkészítése, amely az atomenergiát a dekarbonizációs stratégiával összhangban illesztené be az ország energiamixébe; az új létesítmények kísérleti üzemeltetésének, telepítésének és beüzemelésének szabályozása; a meglévő, korábban leállított létesítmények leszerelésének rendezése; valamint a sugárhulladék és a kiégett fűtőanyag kezelésének kidolgozása.
A törvény és a kormányzati nyilatkozatok kifejezetten a kisméretű moduláris reaktorokat (SMR) és a fejlett moduláris reaktorokat (AMR) nevezik meg prioritásként a hagyományos, nagy blokkú erőművek helyett, a fúziós energia kutatás-fejlesztésével együtt. Konkrét reaktorszámra vagy az energiamixben elérendő pontos célarányra ugyanakkor a szöveg nem tartalmaz adatokat — ezeket a később elfogadandó végrehajtási rendeletek határoznák meg.
A felhatalmazás egy új, önálló nukleáris biztonsági hatóság felállításáról is rendelkezik, amely felváltaná vagy jelentősen kibővítené a jelenlegi ISIN (Ispettorato Nazionale per la Sicurezza Nucleare e la Radioprotezione) hatáskörét. Pichetto Fratin szavai szerint még nyitott kérdés, hogy ez az ISIN teljes beolvasztásával vagy kompetenciáinak kiterjesztésével jön létre — az ISIN-t mindenesetre az új szervezet "alapító magjaként" nevezte meg.
Négy évtized után ismét az atomenergia felé fordul Olaszország
Olaszország 1987 novemberében, az egy évvel korábbi csernobili katasztrófa hatására tartott népszavazáson elutasította az atomenergiát, ami az ország négy működő reaktorának fokozatos leállításához vezetett — az utolsó 1990-ben állt le véglegesen. 2011 júniusában a Berlusconi-kormány próbálta újraindítani a programot, de a néhány hónappal korábbi fukusimai katasztrófa árnyékában tartott újabb népszavazás ezt is megakadályozta. A mostani törvény jogi értelemben nem írja felül vagy semmisíti meg ezeket a népszavazásokat — azok az akkor hatályos törvényeket törölték el, nem zárták ki véglegesen a témát —, hanem egy új, önálló jogalkotási aktusként nyit utat egy esetleges visszatérésnek a mai jogi keretek között.
A szavazáson a kormánykoalíció (Fratelli d'Italia, Lega, Forza Italia) egésze mellett a centrista Azione is igennel szavazott a Szenátusban; vezetője, Carlo Calenda szerint az 1987-es népszavazás "a populizmus első felvonása" volt. A Movimento 5 Stelle, a Partito Democratico és az Alleanza Verdi e Sinistra nemmel szavaztak, eltérő indokokkal: az M5S szerint az atomenergia nem garantál olcsó áramot, az AVS a kormány energiapolitikai kudarcairól elterelő "gigantikus figyelemelterelésnek" nevezte a lépést, a PD pedig a határidők és a költségek átláthatóságának hiányát kritizálta.
Meloni és Pichetto Fratin reakciója
Giorgia Meloni miniszterelnök a szavazás után elismerően nyilatkozott a döntésről, Pichetto Fratin pedig — a szavazás napján tett nyilatkozatai szerint — "történelmi napnak"nevezte szeptember 23-át, hozzátéve, hogy az atomenergia "biztonságos, független és versenyképes országot" teremt. A miniszter azt is hangsúlyozta, hogy Olaszország jelenleg maga nem termel nukleáris áramot, miközben importált formában — szomszédos országok, elsősorban Franciaország és Szlovénia atomerőműveiből — mégis felhasználja azt; ezt a kormány az ország energiafüggetlenségének hiányosságaként nevezi meg, és a törvény indoklása kifejezetten az energiabiztonságra és a dekarbonizációs célokra hivatkozik. Bár a sajtóban gyakran összekapcsolják a lépést az orosz gázimporttól való európai függés csökkentésének tágabb törekvésével, a törvény szövege vagy indoklása nem nevezi meg kifejezetten Oroszországot vagy az orosz gázt konkrét okként.
Hogyan illeszkedik ez európába?
Az Európai Unió taxonómiai szabályozása 2022 óta bizonyos feltételekkel "fenntartható" energiaforrásként kezeli az atomenergiát, és az olasz törvény kifejezetten ehhez az uniós fogalomhoz igazítja saját megfogalmazását. Olaszország ezzel a francia–lengyel vezetésű, atomenergia-barát európai táborhoz igazodik — Franciaország a nukleáris energiát támogató uniós koalíció motorja, Lengyelország első atomerőműve pedig hasonló időtávon, 2033 körül állhat üzembe —, nem pedig Németország irányába, amely 2023-ban teljesen kivezette az atomenergiát.
Megosztott közvélemény
Ugyanakkor egy ANSA által ismertetett felmérés szerint az olaszok megosztottak: 47 százalékuk a radioaktív hulladéktól, 42 százalékuk pedig egy esetleges baleset kockázatától tart. Több elemzés is egy sajátos ellentmondásra figyelmeztet: sokan elviekben támogatják az atomenergia visszatérését, de csak azzal a feltétellel, hogy az új létesítmények a saját lakóhelyüktől távol épüljenek fel.
