2004. szeptember 1-jén, a tanévnyitó napján fegyveresek foglalták el Beszlán 1. számú Iskoláját Észak-Oszétiában. A támadócsoport a széles körben elfogadott, hivatalos és bírósági eljárásban is megerősített szám szerint 32 főből állt, köztük legalább két robbanóövet viselő női öngyilkos-merénylővel. A helyszíni parancsnok Ruszlan Huscsbarov volt, a felelősséget utólag a csecsen hadúr, Samil Baszajev vállalta magára — aki személyesen nem volt jelen a helyszínen —, a csoport magát a "Rijadusz-Szalihin" mártírbrigádhoz tartozónak vallotta.
Baszajev írásos üzenetében Csecsenföld a Független Államok Közössége (FÁK) keretein belüli formális függetlenségének elismerését követelte, és jelezte: a csecsen szeparatisták hajlandók lennének nyilvánosan vállalni az 1999-es oroszországi lakóházak felrobbantását is, ha ezt kérik tőlük.
A túszok száma meghaladta az 1100 főt, ebből 777 gyermek volt. A túszokat mintegy 52 órán át tartották fogva élelem és víz nélkül a zsúfolt, forró tornateremben, sok gyermeknek hosszabb ideig állva kellett maradnia.
Szeptember 3-án, kora délután, 13:03 és 13:05 körül robbanások történtek a tornateremben, ami kaotikus tűzharcba torkollott, és elindította az orosz erők — az FSZB Alfa és Vimpel különleges alakulatainak — rohamát. A tornateremben keletkezett tűz mintegy 160 ember halálát okozta.
Az orosz különleges erők oldalán 10-en — 7 Vimpel- és 3 Alfa-tag, köztük három rohamparancsnok — vesztették életüket. A támadók közül 31-en haltak meg a helyszínen, egyetlen túlélőjüket, Nurpasi Kulajevet elfogták, perbe fogták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A sebesültek száma is több száz volt.
Mi robbant fel és ki felelős?
A válság kezdetén a hatóságok drasztikusan alulbecsült túszlétszámot közöltek: néhány óra leforgása alatt 200–400, majd pontosan 354 fős adatot adtak a sajtónak, miközben a valós szám 1128 volt. Mivel a fegyveresek rádión követték a híreket, az alacsony hivatalos szám állítólag feldühítette őket, és ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy szigorították a túszokkal való bánásmódot.
Máig nyitott, nevesítetten vitatott kérdés, mi indította el az első robbanást a tornateremben. A hivatalos orosz álláspont szerint — amelyet az Állami Duma és a Szövetségi Tanács vegyes parlamenti vizsgálóbizottsága, az Alekszandr Torsin vezette úgynevezett Torsin-bizottság 2006. december 22-én, 60 000 oldalas záró jelentésben terjesztett elő — a válságot a terroristák szándékos, illetve véletlen robbantása indította el a tornateremben; ezt támasztja alá az elfogott Nurpasi Kulajev bírósági vallomása is, amely szerint egy mesterlövész lelőtte az egyik, terroristát, aki egy robbanószerkezet távirányítóját fogta, ami véletlen robbanáshoz vezetett. A jelentés a helyi, észak-oszétiai rendvédelmi szervek gondatlanságát bírálta, ugyanakkor teljes mértékben felmentette a szövetségi hatóságokat és a szövetségi erőket a felelősség alól.
Ezzel élesen szemben áll a bizottság saját tagjaként dolgozó Jurij Szaveljev — hidrodinamikai és robbanástechnikai szakértő, korábban a Duma tudományos-technikai bizottságának elnöke — disszentáló jelentése. Szaveljev, miután a bizottságon belül Torsint "szándékos hamisítással" vádolta meg, önállóan tette közzé "Beszlán: az igazság a túszokról" című jelentését 2005 augusztusában, majd egy kiegészítést 2005. október 12-én.
Ebből kiindulva Szaveljev úgy véli, a túszok legalább 80%-a orosz oldalról érkezett, nem célzott lövések következtében halhatott meg. Szaveljev jelentése a támadók létszámát is másképp — 78 főben — állapítja meg a hivatalos 32 fős számmal szemben; ezt a 78 fős adatot azonban a legtöbb más forrás, köztük a bírósági eljárás és a nemzetközi tudósítások, nem támasztják alá.
A Torsin-bizottság és Szaveljev egymásnak ellentmondó jelentései nyitva hagyták a kérdést, és az Emberi Jogok Európai Bírósága sem foglalt állást véglegesen abban, mi vagy ki okozta az első robbanásokat.
A pontos végleges halálos áldozatszám kérdése is nyitott maradt egy más értelemben: a nyomozás nem végzett teljes körű törvényszéki vizsgálatot minden áldozat esetében, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának megállapítása szerint az áldozatok mintegy egyharmadánál a halál pontos okát sosem állapították meg egyértelműen.
A Beszláni Anyák és a Beszlán Hangja
A tragédia nyomán két, egymással is konfliktusba kerülő áldozatszervezet jött létre. A Beszláni Anyák (Мать Беслана) 2005. február 25-én alakult meg az áldozatok hozzátartozóiból, válaszul arra, amit a biztonsági erők hozzá nem értésének és túlzott erőszakhasználatának tartottak a mentőakció során. A szervezetet Szuszanna Gyugyijeva vezette, és 2006-ra közel 200 tagot számlált. Tevékenységük során helyi, észak-oszétiai tisztviselők — köztük Alekszandr Dzaszohov akkori köztársasági elnök — lemondását követelték, bírálták Vlagyimir Putyint az ostrom körülményeinek állítólagos eltitkolása miatt, az FSZB anyagainak minősítés alóli feloldását kérték, és 2007-ben a hivatalos verziót megkérdőjelező videóanyagot hoztak nyilvánosságra.
2005-ben mintegy 30 tag — Ella Keszajeva vezetésével — kivált a Beszláni Anyákból, és megalapította a Beszlán Hangja ("Голос Беслана") szervezetet, amelyet Keszajeva és testvére, Emma Tagajeva vezetett társelnökként.
A szervezet állami nyomással is szembesült: egy 2007-es bírósági döntés vezetőségváltásra kényszerítette, mivel nem voltak hajlandóak a Kremllel szemben kevésbé kritikus vezetőket kinevezni, ezért a szervezet 2008 februárjától hivatalos bejegyzés nélkül működött tovább.
A két szervezet közötti szakadás oka összetett: a Beszláni Anyák inkább a helyi tisztviselők elszámoltatására, a Beszlán Hangja inkább a nemzetközi nyomásgyakorlásra és a tágabb, állami szintű felelősség feltárására helyezte a hangsúlyt. Gyugyijeva, a Beszláni Anyák vezetője nyilvánosan támogatta a halálbüntetés visszaállítását legalább Kulajev esetében.
Az emberi jogi bíróság ítélete
Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2017. április 13-án hozta meg kamarai ítéletét a Tagayeva és mások kontra Oroszország ügyben. Az ügyben hét egyesített kérelemben összesen 409 áldozat vagy hozzátartozó lépett fel panaszosként, akiket az EHRAC (European Human Rights Advocacy Centre) és a Memorial Emberi Jogi Központ képviselt közösen.
A Bíróság az Emberi jogi Egyezmény élethez való jogot védő 2. cikke alapján több ponton is elmarasztalta Oroszországot. Megállapította, hogy a hatóságok konkrét, előzetes hírszerzési figyelmeztetésekkel rendelkeztek egy nagyszabású, oktatási intézményt célzó túszejtésről szeptember 1-jére, mégis minimális biztonsági intézkedést hoztak.
Kifogásolta a művelet tervezésének és irányításának hiányosságait, mivel nem volt egyértelmű felelősségi és kommunikációs lánc a bevetett szervek — hadsereg, FSZB, helyi rendőrség — között. Megállapította továbbá, hogy harckocsi-ágyúk, lángszórók és gránátvetők bevetése egy civilekkel, köztük túszokkal teli, lakott épület ellen nem volt feltétlenül szükséges, vagyis aránytalan, válogatás nélküli erőszaknak minősült, amely hozzájárult az áldozatok halálához. Végül elégtelennek találta a nyomozást: az áldozatok mintegy egyharmadánál nem állapították meg egyértelműen a halál pontos okát, a bizonyítékok megőrzése hiányos volt, a hozzátartozók hozzáférését a szakértői jelentésekhez pedig korlátozták.
Ezek a megállapítások közvetlenül szemben állnak a Torsin-bizottság korábbi, a szövetségi hatóságokat és erőket teljes mértékben felmentő következtetésével: az EJEB — szemben a hivatalos orosz állásponttal — megállapította a szövetségi szintű mulasztásokat, még ha az első robbanás konkrét okáról nem is foglalt állást. Az első robbanás okára vonatkozóan a Bíróság — a Torsin-bizottsághoz és Szaveljevhez hasonlóan — nem foglalt állást afelől, kit terhel a felelősség; ez a kérdés tehát az EJEB szintjén is nyitva maradt. forrás forrás
Az ítélet végrehajtásának ma már gyakorlatilag nincs érvényesítési mechanizmusa. Oroszország 2022. március 16-án hagyta el az Európa Tanácsot, 2022. szeptember 16-tól pedig már az Emberi Jogok Európai Egyezményének sem részes fele. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának hivatalos álláspontja szerint Oroszország a nemzetközi jog alapján továbbra is kötve marad a korábban ellene hozott ítéletek — így a Tagajeva-ítélet — végrehajtására, és a Bizottság elvben tovább felügyeli azt. A gyakorlatban azonban Oroszország 2022 márciusa óta megszakított minden kommunikációt mind az EJEB-bel, mind a Miniszteri Bizottsággal, vagyis a kártérítés kifizetésének ellenőrzésére vagy strukturális reformok kikényszerítésére nincs érdemi eszköz — az ítélet inkább jogi és erkölcsi, mint gyakorlati kötelezettségként él tovább.
A politikai földindulás: eltörölt kormányzóválasztások
2004.szeptember 4-én Putyin televíziós beszédet intézett a nemzethez.
Gyengeséget mutattunk, a gyengét pedig eltapossák.— Vlagyimir Putyin, 2004. szeptember 4.
Putyin beszédében a terrorizmust szélesebb geopolitikai összefüggésbe helyezte, arra utalva, hogy "egyesek le akarnak szakítani egy koncot" Oroszországból, és hogy a nemzetközi terrorizmus "csupán eszköz" e cél elérésére — ezzel külső, nyugati beavatkozást sugallt a háttérben, anélkül hogy ezt nyíltan, konkrét váddal alátámasztotta volna.
Kilenc nappal később, szeptember 13-án, egy kibővített kormányülésen Putyin bejelentette az orosz állami hatalom átfogó reformját, ezt kifejezetten a Beszlán utáni terrorizmus elleni küzdelem megerősítésével indokolva. A konkrét intézkedés a regionális kormányzók közvetlen, népi választásának eltörlése volt; ezt követően az elnök jelölt kormányzót, akit a regionális törvényhozásnak kell megerősítenie, és ha az kétszer elutasítja a jelöltet, az elnök feloszlathatja a regionális parlamentet. A Duma 2004 október végén, 356–64 arányban, 4 tartózkodás mellett fogadta el a törvényjavaslatot, amelyet Putyin 2004. december 12-én írt alá.
A lépést annak idején számos nyugati kormány, orosz liberális ellenzéki politikus és emberi jogi szervezet bírálta, mondván, hogy Putyin kihasználta a beszláni tragédiát saját hatalmának megerősítésére, és az intézkedésnek semmi köze a tényleges terrorelhárítási hatékonysághoz — a Bloomberg egyenesen "Putyin nyers hatalomátvétele" címmel tudósított róla.
Új törvények, új intézmények
2006. március 6-án lépett hatályba a "terrorizmus elleni küzdelemről" szóló törvény, amely új, átfogó jogi keretet teremtett a hírszerzési, megelőzési és reagálási intézményrendszer számára. A törvény alapján elnöki rendelettel hozták létre a Nemzeti Terrorellenes Bizottságot (NAK), amely 17 szövetségi ügynökség — köztük az FSZB, a Belügyminisztérium és a Katasztrófavédelmi Minisztérium — képviselőiből áll, és a szövetségi szintű terrorelhárítási politikák és műveletek koordinálásáért felel.
Megemlékezések és a jelen
Az egykori 1. számú iskola épülete emlékhellyé alakult: a tornaterem falait az áldozatok fényképei borítják, az épületet védőkeretezéssel látták el a további pusztulás megakadályozására, és emléktáblát helyeztek el az összes áldozat nevével. Az épületben ma a "Beszlán. 1. Számú Iskola" Nemzetközi Kulturális és Hazafias Központ működik, amelynek deklarált célja többek között a terrorizmus megelőzésével kapcsolatos oktatás.
Az elmúlt években jellemzően háromnapos gyászvirrasztással, misével emlékeztek az áldozatokra.
A Beszláni Anyák és a Beszlán Hangja a mai napig a nyomozás teljes körű feltárását követelik. Nyitott kérdés marad számukra a harckocsik bevetésének indokoltsága a szeptember 3-i rohamnál, vitatottak egyes áldozatok halálának körülményeivel kapcsolatos megállapítások, és továbbra is szorgalmazzák egy átfogó, szociális védelmet biztosító áldozati törvény megalkotását.
Huszonkét évvel a tragédia után a legalapvetőbb tény nem vitatott: egy iszlamista, csecsen szeparatista fegyveres csoport ejtett túszul egy iskolát, ez pedig tömeges polgári, köztük gyermek-áldozatokkal járó vérengzésbe torkollott.
