A halálhírt a szerb RTS közölte először, majd a boszniai szerb állami televízió is beszámolt róla. Az RTÉ beszámolója szerint Mladics 84 évesen, a hágai ENSZ-fogház börtönkórházában halt meg, több agyvérzés után.

Mladić 1995 óta volt vádlott, 2011 óta fogva, 2017 óta elítélt, 2021 óta jogerősen elítélt.

Mladics 1942. március 12-én született a Szarajevótól délkeletre fekvő Božanovići faluban, Kalinovik községben. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége tagjaként 1965-ben kezdte pályáját a Jugoszláv Néphadseregben, majd 1992-től a boszniai szerb hadsereg parancsnoka lett. Slobodan Milosevics és Radovan Karadžics politikai oldalához tartozott.

Szarajevó: negyvenhárom hónap

A szarajevói ostrom a modern hadtörténet leghosszabb ostroma volt: negyvenhárom hónapig, 1992-től 1996-ig tartott.

Mladicsot ezért az ostromért nem csupán a katonai művelet vezetőjeként ítélték el – a civil lakosság szisztematikus terrorizálása önálló vádpont volt az ítéletben. Egy európai főváros lakosságát tartotta három és fél évig tűz alatt egy környező hegyvonulatról irányított tüzérség és egy mesterlövész-hálózat.

A srebrenicai mészárlás - 1995. július

A legsúlyosabb bűncselekmény 1995 júliusában történt.

A Mladics parancsnoksága alatt álló szerb erők legalább nyolcezer boszniai muszlim férfit és fiút végeztek ki Srebrenicában – egy olyan enklávéban, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete formálisan védett övezetnek minősített.

1995. július 11-én, azon a napon, amikor a mészárlás zajlott, Mladics találkozott Thom Karremans holland ezredessel, a helyszínen szolgáló holland ONU-kontingens parancsnokával.

Tizenhat év szökésben

A hágai törvényszék 1995. július 24-én, tehát még a háború alatt vádat emelt Mladics ellen. Ő azonban több mint másfél évtizedig szabadlábon maradt.

Míg Milosevics hatalomban volt, az ő védelme alatt állt; a szerb elnök 2001-es letartóztatása után Mladics eltűnt. Volt olyan időszak, amikor a családja szerb bíróságon szerette volna halottnak nyilváníttatni, de ez nem sikerült. Végül 2011. május 26-án fogták el az észak-szerbiai Lazarevo faluban, Zrenjanin közelében, egy névtelen bejelentés nyomán.

Tárgyalása 2012. május 16-án kezdődött. Az első napon Mladics torokelvágást imitáló mozdulatot tett a hallgatóságban ülő túlélők felé – ez a gesztus végigkísérte a per teljes megítélését.

Az IRMCT hivatalos ügyirata szerint a vádemelés két rendbeli népirtásra, öt rendbeli emberiesség elleni bűntettre (üldözés, kiirtás, emberölés, deportálás, erőszakos áttelepítés) és négy rendbeli háborús bűncselekményre (emberölés, terror, civilek elleni jogellenes támadás, túszszedés) szólt.

Az elsőfokú ítélet 2017. november 22-én született meg: Mladics életfogytiglant kapott, tizenegy vádpontból tízben - egy rendbeli népirtásban, öt rendbeli, emberiség elleni bűncselekményekben és négy rendbeli a háború törvényeinek megsértésében - bűnösnek találta a bíróság. A srebrenicai népirtás miatt elítélték; hat további községben a népirtás vádja alól felmentették – ez a részleges felmentés máig vitatott pontja az ítéletnek és egyben a hágai jogszolgáltatásnak. 10 vádpontban ítélte el Mladicsot:

Mladics ügyvédei fellebbeztek, amelyet 2021. június 8-án minden pontjban elutasítottak, az életfogytiglan jogerőre emelkedett. A törvényszék összesen kilencven embert ítélt el.

Zeid Ra'as al Husszein, az ENSZ volt emberi jogi főbiztosságának vezetője Mladicsot "a gonoszság megtestesülésének" nevezte.

Három évtized telt el Srebrenica óta. A hozzátartozók közül sokan nem élték meg a jogerős ítéletet, és nagyon sok áldozat földi maradványait máig nem azonosították.