Az IME-terv és a korona: a történelmi érdem
Ugyanakkor Kallas már a szovjet időkben a gazdasági önállósodás egyik szellemi atyja volt. 1987-ben Tiit Madéval, Edgar Savisaarral és Mikk Titmával közösen publikálta az IME-tervet („önigazgató Észtország”), amely piacgazdaságot, saját adórendszert és saját valutát követelt – akkor, amikor Észtország még a Szovjetunió része volt. 14
Legnagyobb életműve az 1992-es valutareform. Az Eesti Pank (észt jegybank) elnökeként (1991–1995) ő vezényelte le a szovjet rubel lecserélését az észt koronára 1992. június 20-án. A koronát 8:1 arányban a német márkához rögzítették, szigorú valutatanácsi rendszerben, amelyben a pénzkínálatot devizatartalékokkal kellett fedezni. A nemzetközi pénzügyi intézmények akkor azt tanácsolták Észtországnak, hogy maradjon a rubelzónában – Kallasék nem hallgattak rájuk, és a történelem őket igazolta: az észt jegybank ma a reformot az ország gyors gazdasági felzárkózásának sarokköveként tartja számon. 1
A 10 millió dolláros ügy – a felmentéssel végződő botrány
A teljes képhez hozzátartozik jegybankelnöki időszakának botránya is. 1993-ban a jegybank 10 millió dollárt kölcsönzött az Észak-Észt Banknak, amely a pénzt a svájci Paradiso SAL üzemanyag-kereskedő céghez kötődő befektetésbe forgatta – az összegből mindössze 2 millió dollár térült meg. Kallas és jogi tanácsadója, Urmas Kaju ellen hivatali visszaélés és hamis adatszolgáltatás miatt emeltek vádat. 1
A bíróság mindkettejüket felmentette; miután az ügy egy részét új tárgyalásra utalták, Kallast ismét felmentették, és az ügyészség 2000-ben lezárta az ügyet. 1 A tallinni városi bíróság 1999. március 5-i felmentő ítélete után két nappal Kallas pártja 18 mandátumot szerzett a parlamenti választáson. 5 Az ügy jogilag tehát felmentéssel zárult, de árnyékként évtizedekig elkísérte – 2004-ben, amikor Barroso bizottságában épp a csalás elleni küzdelem biztosa lett, brit EP-képviselők elő is vették a témát. 16
