Harald augusztus 28-án, hajnali fél hét körül hunyt el az oslói Rikshospitalet egyetemi klinikán, ahová augusztus 17-én vették fel. Hemolitikus anémiával kezelték, halálát véráramfertőzés okozta.
Egészségi állapota már a 2000-es évek eleje óta fokozatosan romlott, 2003-ban hólyagrákkal is diagnosztizálták, és több szívműtéten is átesett.
V. Harald király halála után fia, Haakon azonnal, automatikusan a trónra lépett VIII. Haakon néven; királyi mottóját, – „Alt for Norge”, azaz „Mindent Norvégiáért”, amelyet édesapjától vitt tovább – még aznap, egy rendkívüli államtanácsi ülésen jelentette be, majd szeptember 1-jén a Storting (a norvég parlament) előtt tette le esküjét.
A halálhírt követően nemzeti gyászidőszakot hirdettek, a királyi palota zászlaját félárbocra eresztették, és becslések szerint mintegy tízezren álltak sorfalat virágokkal és zászlókkal Oslo utcáin, amikor a király koporsóját a kórházból elszállították.
Augusztus 31. és szeptember 8. között a Slottskapellet nevű palotakápolnában felállított ravatalon búcsúzhattak el tőle tisztelői, kedvelői. Koporsóját a királyi zászlóval takarták le, rajta a koronával és a karddal. A katonai akadémiai hallgatók álltak díszőrséget mellette, a nagyközönség szeptember 1-jétől kezdve tekinthette meg a ravatalt.
Az állami gyászszertartást szeptember 9-én, délután egy órakor tartották az oslói dómban, a norvég egyház liturgiája szerint, Olav Fykse Tveit egyházfő (preses) és Sunniva Gylver püspök celebrálásával. Gyászbeszédet mondott Masud Gharahkhani, a Storting elnöke, valamint Jonas Gahr Støre norvég miniszterelnök is. A szertartáson északi számi és svéd nyelvű bibliai felolvasások, kifejezetten az alkalomra írt zenei kompozíciók, valamint olyan hagyományos egyházi énekek is elhangoztak, mint a „Deilig er jorden” és az „Abide with Me”.
A világ vezetői és uralkodóházai búcsúztak a norvég királytól
A temetésen a világ uralkodóházainak széles köre képviseltette magát: jelen volt Belgium, Dánia, Jordánia, Luxemburg, Monaco, Hollandia, Spanyolország és Svédország uralkodó királyi párja, Japánt a koronaherceg és a koronahercegnő képviselte a császár nevében, míg III. Károly brit királyt a walesi herceg és a hercegné valamint Anna heregnő képviselte.
Jelen voltak trónfosztott vagy már nem uralkodó királyi családok tagjai is, köztük Anna Mária görög királyné és gyermekei, valamint a szerb (korábban jugoszláv) királyi család tagjai. A gyászszertartáson több mint húsz ország – köztük Magyarország, Németország, Lengyelország, Finnország, Írország és Ukrajna – államfője vett részt, emellett Dánia, Franciaország, Marokkó, Svédország és Thaiföld miniszterelnöke, valamint számos külügyminiszter és Kanada főkormányzója is jelen volt.
II. Margit dán királynő, akit eredetileg szintén vártak, kórházi kezelése miatt lemondta részvételét. Afganisztán, Mianmar, Oroszország és Szudán képviselőit nem hívták meg a temetésre, bár Szudán, Mianmar és Afganisztán nagykövete a meghívás hiányában is megjelent az eseményen.
A norvég légierő F-35s gépei különleges kötelékrepüléssel, a “Missing Man” formációval búcsúztak V. Harald királytól.
