Az Anadolu és a TASZSZ beszámolója szerint az örmény kormányfő a törvényhozásban hangsúlyozta, hogy országa hamarosan elkezdi az uniós csatlakozási folyamatot, miközben figyelembe veszi az Eurázsiai Gazdasági Unióban lévő partnerek felhívásait is. Pasinján szerint az uniós tagságról vagy az EAEU-tagság fenntartásáról akkor tarthatnak népszavazást, amikor a megbeszélések fordulóponthoz érnek és elkészül a menetrend, ám ehhez előbb formálisan kérelmezni kell a csatlakozást. Hozzátette, hogy ez a folyamat kiterjedt munkálatokat követel meg.
A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetben (ODBK) való tagságról a miniszterelnök elmondta, hogy kifejezetten örülne az ODKB döntésének Örményország kizárásáról, mivel a szervezet alapokmánya ezt lehetővé teszi, és ez megszabadítaná Jerevánt a kilépéssel kapcsolatos dilemmától.
Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője kijelentette, hogy Örményország távozhat a szervezetből, amennyiben nem tart igényt a tagságra, egyúttal említést tett Törökország és más államok éveken át tartó, függőben lévő uniós csatlakozási folyamatairól. Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig úgy nyilatkozott, hogy az európai integrációs folyamat automatikusan megszüntetné az EAEU-val fennálló együttműködést, ami az összes kapcsolódó kedvezmény elvesztését vonná maga után.
Az elszalasztott 2013-as fordulat
Örményország és az EU kapcsolata nem új keletű: 1996-ban partnerségi és együttműködési megállapodást írtak alá, 2009-ben pedig az ország csatlakozott az EU Keleti Partnerség programjához. 2013-ban azonban Jerevan az utolsó pillanatban visszakozott egy már majdnem véglegesített társulási megállapodástól, és inkább a Moszkva vezette Eurázsiai Gazdasági Unióhoz (EAEU) csatlakozott – ez a döntés akkor komoly tüntetéseket váltott ki. A viszony 2017-ben egy szűkebb, átfogó partnerségi megállapodással (CEPA) rendeződött, amely 2021-ben lépett hatályba, a 2018-as "bársonyos forradalom" pedig demokratikus fordulatot hozva tovább erősítette az EU-hoz fűződő kapcsolatokat.
A hivatalos csatlakozási folyamat elindítása (2024–2025)
A tényleges fordulat 2024 szeptemberében jött el, amikor Nikol Pasinján miniszterelnök kijelentette: az EU-tagság felkerült az örmény politikai napirendre. Ezt megelőzően civil szervezetek petíciót indítottak az uniós csatlakozásról szóló népszavazásért, amelyet 2024 decemberében a választási bizottság több mint 60 ezer aláírással hitelesített, és törvényjavaslat formájában a parlament elé terjesztett. A törvényhozás 2025 februárjában, majd márciusban is megszavazta (63, illetve 64 igen szavazattal) az uniós integrációs törvényt, amelyet Vahagn Hacsaturján elnök 2025. április 4-én írt alá – ezzel hivatalosan is elindult Örményország csatlakozási folyamata. Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője üdvözölte a lépést, Pasinján pedig 2025 júliusában Brüsszelben tárgyalt az Európai Tanács és az Európai Bizottság vezetőivel.
Az első EU–Örményország csúcstalálkozó
Május 5-én Jerevánban megtartották az első EU–Örményország csúcstalálkozót, amelyen Ursula von der Leyen bizottsági elnök is részt vett. A felek ekkor konnektivitási partnerséget írtak alá, Pasinján pedig egyértelműen kizárta, hogy Örményország feladná a társulási megállapodást az EU-val.
A június 7-i választás: népszavazás Kelet és Nyugat között
A 2026. június 7-i parlamenti választást sokan Örményország Nyugat felé fordulásáról szóló népszavazásként értékelték. Pasinján kormánypártja, a szavazatok csaknem 50 százalékát (49,81%) szerezte meg, ezzel a 105 fős parlamentben 64 mandátumhoz jutott – ez kényelmes többség. A Moszkva által nyíltan támogatott ellenzéki szövetség, az "Erős Örményország" 23,29 százalékot ért el. Pasinján a győzelmet "Örményország örökkévalóságát és fejlődését biztosító, történelmi győzelemnek" nevezte, és megerősítette, hogy folytatja a Nyugathoz, köztük az EU-hoz való közeledést.
Orosz nyomásgyakorlás
Moszkva a folyamat kezdete óta egyértelműen ellenzi Örményország uniós törekvéseit. Alekszej Overcsuk orosz miniszterelnök-helyettes már 2025 elején "súlyos gazdasági következményekkel" fenyegetett, majd kijelentette: Örményországnak választania kell az EU és az Eurázsiai Gazdasági Unió között, mert a kettő nem egyeztethető össze.
Örményország egyelőre nem nyújtott be hivatalos uniós tagsági kérelmet, és nincs is jelölt státusza. Külügyminisztériumi bejelentés szerint a hivatalos kérelem benyújtására 2026 folyamán kerülhet sor.
Az EU eddig 270 millió eurós Rugalmassági és Növekedési Tervet ígért Örményországnak (2024–2027-es időszakra). Az ország uniós kereskedelmi forgalma már most meghaladja az EAEU-tagállamokkal folytatott együttes kereskedelmét.
Összességében Örményország egy hosszú, több éves folyamat legelején tart, amelynek kimenetele erősen függ attól, mennyire bírja majd a fokozódó orosz gazdasági és politikai nyomást, és mennyire lesz kész az Európai Unió érdemben előrébb léptetni egy olyan országot, amely földrajzilag és biztonságpolitikailag is szorosan kötődik Oroszországhoz és a régió konfliktusaihoz, elsősorban az Azerbajdzsánnal fennálló feszültségekhez.
